2014. április 12., szombat

Prologue

Mindig is egy normális életet akartam. Olyat amilyen minden átlagos lánynak van. Néhány barátnőt. Egy szertő családot. Hát ezek közül egyik sem adatott meg. Egyetlen egy barátnőm volt, aki 12 éves koromban meghalt rákban. A szüleim kidobtak, mondván egy gyerek csak teher lenne számukra. A nevelőapám molesztált. A nevelőanyám vert. Igen. Ez az én múltam. 15 éves koromban sikeresen megszabadultam a nevelő szüleimtől. Képes voltam bárhol dolgozni. Bármennyiért. Talán az egyetlen foglalkozás amit nem vállaltam volna el az a prostituált, vagy bármely ehhez hasonló foglalkozás. Akár feketemunkával. Vagy akárhogy, de muszáj volt megkeresnem annyit, hogy leléphessek onnan. Mióta Sydney más környékén élek, azóta az életem kissé javult. Találkoztam egy sráccal akit Luke Hemmingsnek hivtak. Ő bemutatott a 3 legjobb haverjának. Ők úgymond ilyen különcök a suliban. Ahogy én is. Ezáltal haverkodtunk össze. Az egyetlen ember akitől a mai napig kiráz a hideg a suliban lévő ribancokon kivül, Michael. Michael Clifford. Egyszerűen gyűlölöm. Gyűlölöm mióta megismertem. A legnagyobb baj, hogy a gyűlöletet egy aprócska fonal választja el a szeretettől. Talán mire rájövök az igazi érzéseimre már késő lesz. Talán túl késő.